|
|
A Siófok környékén Galerius császár építtette zsilipből következik, hogy a
Balatonnak kellett valamilyen lefolyásának lennie. A történészek szerint a
Balaton erős vízszintingadozását bizonyítja, hogy nagyobb települések csak
magaslatokon alakultak ki, mint pl. Szigliget, Tihany. A XIV. századtól
kezdődően ránk maradt térképek azonban nem mind mutatják a csatorna
meglétét. Az 1660-as években Evlija Cselebi török utazó a Dunával való
összeköttetésről számol be.
A középkorban a Sió-völgye összefüggő, több mint háromezer hektáron elnyúló
mocsár volt. Siófoknál a Balaton vizét a veszprémi káptalan kétkerekű malma
részére rőzséből és földből épített malomgát duzzasztotta fel. Mivel a
Balaton fölös vizét kizárólag ezeken keresztül lehetett leereszteni, a tó
vízállásának szabályozása a molnár önkényétől függött. A Balaton
megáradásakor viszont, a két zúgó nem volt elegendő a vízfelesleg
leeresztésére, a víz átszakította a gátat, és áradásokat okozva zúdult le a
Sió-völgyébe. 1776-ban indult meg a Sió és a Sárvíz szabályozása, a völgy
rendezését ún. félreszorító csatornával igyekeztek megoldani, ennek hossza
29 kilométer, szélessége 11 méter volt. A Sió mai, Sióagárd és Simontornya,
illetve Ozora közötti szakaszának kiásását 1811-ben kezdték meg.
A magyar reformkorban a mezőgazdaság extenzív fejlesztésével kapcsolatos
földbirtokosi érdekek a Sárvíz, Kapos és legfőképp a Sió szabályozását
eredményezték. Kimagasló szerepet játszott a sárvízi tervek megvalósításában
Beszédes József, a Sárvízi Csatorna Társulat igazgató főmérnöke, aki az
1827. évi XXXIII. tc. alapján vetett papírra elképzeléseket az érintett
folyók és a Balaton vízviszonyainak rendezésére.
A siófoki malom 1821-ben leégett, ezért lebontották. A Siót Ozorától a
Kaposig a közbirtokosok 1821-től 1835-ig szabályoztatták, aminek
következtében a Balaton vize 1,2 méterrel apadt, a déli parton mezőgazdasági
célokra hasznosítható terület szabadult fel.
1862-ben új szabályzati munkálatok kezdődtek gróf Zichy Ferenc királyi
biztos vezetése alatt, ekkor a Sió csatornázását Ozorától felfelé a
Balatonig folytatták, a tó kifolyását elzáró töltést 1863. október 23-án
elbontották, s ennek következtében a Balaton víztükre az 1862 decemberben
megfigyelt legkisebb vízálláson alul még 0,95 méterrel alászállt, és mintegy
90 000 magyar holdnyi területet szárítottak ki.
A csatorna medrét több ízben tovább bővítették. A jelenlegi Sió-csatorna
120,8 kilométer hosszan kanyarog a Balaton és a Duna között, szélessége 20
és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik, vízállása nem
egyenletes. 1944-ben a siófoki zsilip a háborúban megrongálódott, ezért a
Sió medrét 1946-ban ideiglenesen lezárták, amíg az új zsilipet
elkészítették. Szükség is volt rá, 1965-ben ugyanis nagyon magas volt a
Balaton vízállása, ezért a tó víztömegének felét, 1 milliárd 80 millió
köbméter vizet engedtek le a csatornán. Negatív rekord 2000. április 30. és
2005. szeptember 1. közé esik, ebben az időszakban egyetlen alkalommal sem
nyitották ki a zsilipet: ez az eddigi leghosszabb időszak, amikor nem
történt vízeresztés a Sió-csatornába.
|
|
|