Csatorna Zsilip Hírek Galéria Kapcsolat
A Siófok környékén Galerius császár építtette zsilipből következik, hogy a Balatonnak kellett valamilyen lefolyásának lennie. A történészek szerint a Balaton erős vízszintingadozását bizonyítja, hogy nagyobb települések csak magaslatokon alakultak ki, mint pl. Szigliget, Tihany. A XIV. századtól kezdődően ránk maradt térképek azonban nem mind mutatják a csatorna meglétét. Az 1660-as években Evlija Cselebi török utazó a Dunával való összeköttetésről számol be.

A középkorban a Sió-völgye összefüggő, több mint háromezer hektáron elnyúló mocsár volt. Siófoknál a Balaton vizét a veszprémi káptalan kétkerekű malma részére rőzséből és földből épített malomgát duzzasztotta fel. Mivel a Balaton fölös vizét kizárólag ezeken keresztül lehetett leereszteni, a tó vízállásának szabályozása a molnár önkényétől függött. A Balaton megáradásakor viszont, a két zúgó nem volt elegendő a vízfelesleg leeresztésére, a víz átszakította a gátat, és áradásokat okozva zúdult le a Sió-völgyébe. 1776-ban indult meg a Sió és a Sárvíz szabályozása, a völgy rendezését ún. félreszorító csatornával igyekeztek megoldani, ennek hossza 29 kilométer, szélessége 11 méter volt. A Sió mai, Sióagárd és Simontornya, illetve Ozora közötti szakaszának kiásását 1811-ben kezdték meg.



A magyar reformkorban a mezőgazdaság extenzív fejlesztésével kapcsolatos földbirtokosi érdekek a Sárvíz, Kapos és legfőképp a Sió szabályozását eredményezték. Kimagasló szerepet játszott a sárvízi tervek megvalósításában Beszédes József, a Sárvízi Csatorna Társulat igazgató főmérnöke, aki az 1827. évi XXXIII. tc. alapján vetett papírra elképzeléseket az érintett folyók és a Balaton vízviszonyainak rendezésére.

A siófoki malom 1821-ben leégett, ezért lebontották. A Siót Ozorától a Kaposig a közbirtokosok 1821-től 1835-ig szabályoztatták, aminek következtében a Balaton vize 1,2 méterrel apadt, a déli parton mezőgazdasági célokra hasznosítható terület szabadult fel.

1862-ben új szabályzati munkálatok kezdődtek gróf Zichy Ferenc királyi biztos vezetése alatt, ekkor a Sió csatornázását Ozorától felfelé a Balatonig folytatták, a tó kifolyását elzáró töltést 1863. október 23-án elbontották, s ennek következtében a Balaton víztükre az 1862 decemberben megfigyelt legkisebb vízálláson alul még 0,95 méterrel alászállt, és mintegy 90 000 magyar holdnyi területet szárítottak ki.

A csatorna medrét több ízben tovább bővítették. A jelenlegi Sió-csatorna 120,8 kilométer hosszan kanyarog a Balaton és a Duna között, szélessége 20 és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik, vízállása nem egyenletes. 1944-ben a siófoki zsilip a háborúban megrongálódott, ezért a Sió medrét 1946-ban ideiglenesen lezárták, amíg az új zsilipet elkészítették. Szükség is volt rá, 1965-ben ugyanis nagyon magas volt a Balaton vízállása, ezért a tó víztömegének felét, 1 milliárd 80 millió köbméter vizet engedtek le a csatornán. Negatív rekord 2000. április 30. és 2005. szeptember 1. közé esik, ebben az időszakban egyetlen alkalommal sem nyitották ki a zsilipet: ez az eddigi leghosszabb időszak, amikor nem történt vízeresztés a Sió-csatornába.
All rights reserved ©