|
|
Az első zsilipet Galerius császár építtethette meg a III. száadban, aki a
környék erdőseégetit letartoltatta, és szabályozahatta a Balaton
vízszintjét.
A Sión történő vízleeresztés ezután az 1770-es években vetődött fel megint,
a Balaton változó vízállása miatt. 1827-ben az Országgyűlés is foglalkozott
a tervvel, de ezután száraz időszak következett, majd ismét csapadékos, így
1842-ben ismét érett az elhatározás, végül a zsilip felavatására 1863-ban
került sor.
1863. október 25-én adták át Siófokon a Balaton vízszintszabályozásának
egyik jelképes eszközét, egy fazsilipet. Ezzel állandósult a vita, hogy
mikor és mennyi vizet kell a Balatonból leereszteni, vagy pedig kell-e
egyáltalán. A feljegyzések szerint 1866-ig minden rendben ment, azonban egy
aszály miatt jelentősen lecsökkent a tó vízszintje, ezt a környékbeliek
azonban nem természetes folyamatnak gondolták, azt hitték, hogy a zsilip
kezelői rontottak el valamit.
1867-ben aztán átlagon felülire nőtt a Balaton vízszintje, amit a zsilip kis
áteresztőképessége nem bírt elvezetni, így sokan ismétt a zsilip kezelőit
hibáztatták annak ellenére, hogy a kezdetleges vízmű még teljesen nyitott
állapotában sem ért volna az ilyen terhelést.
A következő húsz év csapadékosabb időszakainál mindig előkerült a zsilip,
hol bűnbakként, hol mint problémás elemként, aztán 1891-ben egy
rekordvízállás nemcsak a környéket öntötte el, de a faszerkezetet is annyira
megrongálta, hogy 1892-ben egy 2 méterszer 8 méteres nyílású,
másodpercenként ötven köbméter víz áteresztésére képes vastáblás
betonzsilipet építettek.
A következő bővítésre 1947-ben került sor. Hogy ez a zsilip mennyivel
hatékonyabb volt az eredetinél, jól mutatja a hozzá köthető rekordok sora.
1965-ben például 1791 tómillimétert engedtek le a Balaton vízéből, hogy
megelőzzék a part menti települések elöntését. Ez átszámolva
egymilliárd-nyolcvanmillió köbméter vizet jelent, ami nagyjából a tó teljes
vízkészletének felét teszi ki. 1942 áprilisában egy hónap alatt 26
centimétert eresztettek, vagyis a névleges teljesítményt meghaladva,
másodpercenként hatvan köbméteres sebességgel zúdították ki a vizet.
1976-ban avatták a ma is használatos zsilipkamrát és csatornarendszert.
A zsilip nyitását és zárását nem a hirtelen ötletek vezérlik, a Balaton
vízszintszabályozását a vízügyi hatóságok végzik, a lehetőségeiket pedig
előírások rögzítik. A korábbi szabályozás 71 és 100 centiméteres vízállást
határozott meg optimálisként, a felső határt 10 centiméterrel megemelte. A
Balaton vízszintjét a siófoki vízmérce 0 centiméteréhez mérik.
Bár az emberek általában még ma is a rossz vízgazdálkodáshoz, illetve a Sió
zsilipjének felelőtlen nyitogatásához kötik a Balaton vízállás-ingadozását,
érdemes tudni, hogy a kutatások szerint a jelenség nagyrészt természetes
folyamat.
2010-ben nyár elején látványosan lehegesztette a Sió zsilipjét a Balatoni
Vízügyi Kirendeltség. Ezzel az akcióval szerették volna eloszlatni a helyiek
kételyeit, mivel városszerte arról beszéltek az emberek, hogy a Sión
keresztül apad el a Balaton vize. Környezetvédők fel is jelentették az
igazgatóságot vízleeresztés ügyében. Az érzékeny közhangulat miatt nagyon
óvatosak a vízleeresztésel a szakemberek: annak ellenére, hogy az előírás
szerint 110 centiméter a maximum, 2013-ban is csak 129 centiméteres
vízszintnél nyitották meg a zsilipet.
|
|
|